 |
| Liam Payne |
Mikor hazaérek egy levelet találok az asztalon. Pontosabban egy fekete borítékot. Azonnal felnyitom. A benne lévő apró papír csak egy mondat van.
"Törd fel Charles Desgranges van der Linden bandájának rendszerét, vagy az árnyékod leszek."
Basszus. Az árnyék. Minden levelének ez a vége. Én személy szerint most kaptam tőle először levelet, de már hallottam az üzenetinek hírét. És ha nem csinálod amit akar, akkor véged. Benyomom a gépem és rögtön neki is állok. Bár kicsit sem lehet könnyűnek nevezni egy maffia rendszerének feltörését, sikerül megbirkóznom a feladattal. Igaz hat órán keresztül fel se álltam a székemből. Úgy érzem kiég a szemem és teljesen tompa az agyam. Befekszem az ágyamba és rögtön elalszom.
〰〰〰
Ülök. Meg vagyok kötözve. Hirtelen pattanak ki a szemeim. Hol vagyok? Nem emlékszem másra csak arra hogy elaludtam.
-Hívd a főnököt. -egy percbe sem telik mire ideér. Előttem áll, nem szól egy szót sem. Aztán csak az ökle csattan az arcomon.
-Szóval...kinek dolgozol?
-Senkinek. -újabb pofon.
-Meg ismétlem. Kinek dolgozol?
-Senkinek. -mondom és emeli a kezéd de folytatom. -Egy levelet kaptam.
-Kitől?
-Tőle. Az árnyéktól. -erre mind ledöbbennek. Na igen ennek a névnek a hallatán senki nem mer ellenszegülni. Ugyanis "az árnyék" néven emlegetett férfi vagy nő, a világ legjobb bérgyilkosa és senki nem tudja mikor merre jár vagy egyáltalán ki is ő. Mert az arcát senki nem látta még, szóval akár az is lehet hogy az utcán csak úgy elmegy melletted. -Tőle kaptam a levelet.
-Mi volt benne?
-Hogy... hogy törjem fel a rendszert. Csak ennyi.
-Biztosan?
-Csak ennyi. Esküszöm.
-Rendben. -mondja és lassan körbesétálja a székem. -De nem marad ennyiben. Nem engedhetlek el. Alkut kötünk. Vagy most megveretlek esetleg megöletlek... vaaagy nekem fogsz dolgozni. -közel hajol hozzám. -Ugye nem akarsz meghalni?
-Nem.
-Jó döntés. -mondja majd távozik. Még egy napig nem engednek el, de utána szabad utat kapok és azonnal hazamegyek. Ezután egy héten keresztül nem történt semmi. Aztán a lakásomban Charles várt és ahogy beléptem azonnal el is kezdett beszélni.
-Azt hittem már sosem érsz ide. Tudod... azt gondoltam, hogy már pakolsz.
-Pakolni? Minek?
-Nem mondtam? Költözöl.
-Hova?
-A maffia épületébe. Csak nem gondoltad hogy hagyom hogy itt élj miközben nekem dolgozol? -hangsúlyozza a nekem szót. Hát örültem volna neki. -Mindegy. Lassan elkezdhetnéd. Úgysem lesz szükséged másra csak a ruháidra. Meg mondjuk egy két képre. -néz körbe. -Csak hogy tudd, ha megszeged az alkunkat, először ő megy aztán pedig te. -mutat az anyámra. Kedves egy ember mondtam már?
-Mikorra készüljek el?
-Jó lenne még ma.
-És pontosan hova kell menjek?
-Okos vagy te. Kitalálod. Ha már feltörted a rendszert ezt nem lesz nehéz kitalálni. -nem szólalok meg de ő megteszi. -Van egy olyan érzésem, hogy már tudod is. Igaz? -bólintok, de továbbra sincs kedvem beszélni. Meg úgy összepakolni sincs. De ha nem akarok meghalni annak ez az ára. Persze már azon is elgondolkoztam, hogy milyen lenne ha inkább megöletném magam, de akkor sose tudnám meg, hogy mi az az ok amiért leginkább akar engem a maffiájába.
-És mégis mit fogok én ott csinálni?
-Azt amit eddig is csináltál. Épp amire szükségem van. Adatok drog szállítmányokról, emberekről, kisebb bandákról. Számítógépek, telefonok, kamerák, maffiarendszerek, feltörése. Esetleg bombák elésítése vagy leállítása. Ki tudja. -most tényleg arra célzott hogy egy rendszerből képes legyek egy bombát hatástalanítani? -Akció közben is segíteni fogsz. Az a legfontosabb. Elég profik az embereim, de ha már mire odaérnek addigra kinyílik egy ajtó az nem probléma. -valahogy éreztem.
-Nincs más hackere rajtam kívül akit ilyenekkel idegesíthet?
-Hmm, volt egy egészen tegnapig. De kudarcot vallott és megöltem.
-Most tényleg azt hiszi hogy egyedül sikerülni fog az egész?
-Nagyon remélem. Mindenesetre megkapod magad mellé az eddigi pótembert. -igazán nagylelkű. Nagyra értékelem.
-Rendben.
-Verekedni, fegyverrel késsel bánni tudsz?
-Tudok.
-Meglátjuk. Most itthagylak. Egy órád van, hogy odaérj az irodámba a cuccaiddal. -ezzel kimegy. Nagyot sóhajtok majd előveszem a nagy sportáskám és csak beledobálom a cuccaim.
〰〰〰
Nem telt egy órába bent voltam az irodában, majd kaptam egy szobát, ahova csak ledobtam a táskát. Ezután körbevezettek az egész épületen és utoljára megmutatták a hackereknek kialakított szobát is ami az utolsó emelet legvégén van. Ott magamra hagytak én meg körülnéztem. Elég jól fel volt szerelve az egész. Három nagy monitor előtt két szék és egy baromi nagy direck a hackereknek kialakított billenytyűzet, de igazából én nem is mondanám annak, mivel akkora mint amit a hangstúdiókban használnak csak más van rajta. Aztán belép egy nálam fiatalabb srác és rögtön bemutatkozik.
-Szia Corey vagyok.
-Szia. Liam. -fogunk kezet.
-Te vagy az aki feltörte a rendszert?
-Igen.
-Gratulálok. Pedig elég nehéz volt felállítani.
-Mennyi időbe telt?
-Ha jól emlékszem úgy tíz óra.
-Hat óra alatt bontottam le. A nehézsége nem azon múlik hogy hány óra alatt állítod fel. De ha nem bánod akkor nekiállok egy olyat felépíteni amit nem hiszem hogy fel tudnának törni. Szóval... ha az elkövetkezendő két órában valami kérdésed van vagy bármi... azt halaszd el addig amíg végzek. -először átfutok az eddigi adatokon és csak ezután kezdek mindent lekódolni és felépíteni a rendszert és annak "védőfalát". Corey végig figyeli hogy mit csinálok és egy idő után magyarázni is kezdek neki mert pár mondat után kiderül, hogy még van hova fejlődnie. Befogadja a sok infót és látom, hogy érteni is kezdi. A kettő órából három lett, de nem bántam. Elindultam vissza a szobámba, de egyáltalán nem voltam álmos. Úgy döntöttem ha már amúgy is mindenki alszik, akkor én elmegyek és eddzek egy kicsit. A bokszzsákhoz megyek, közben berakom a fülembe a füleseket. Verni kezdem a piros zsákot. Nem veszem észre hogy mennyi idő telik el, de nem is igazán érdekel. Aztán érzem, mintha valaki figyelne. De rajtam kívül senki nincs a teremben. Nem is tudom miért érzem így hiszen hajnali fél kettő van. Úgy döntök elég is volt szóval egy gyors zuhany után lefekszem.
