} -->

2015. november 30., hétfő

Kettő // Szexi újonc.

Hali- hali :) 
Nem kezdek el hadoválni, hogy miért nem volt rész sokáig.
Egyrészt, mert ezt senki nem olvassa, másrészt, mert abban sem vagyok biztos, hogy a részeket olvasnátok. :)
Na, igen.
Szóval, jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket, és hagytok nyomot magatok után.
Ölel- csókol, 
Lace x. 



Aileen Desgranges van der Linden
2015. Augusztus 13.
London. 

"Egy nő nem tud gyilkolni."
"Ugyan már, a nők még egy legyet sem tudnak lecsapni, nemhogy egy izomkolosszust!"
Talán, így lehet, de biztosan vannak kivételek. Példának okáért, én. Csekély 28 évem alatt több, mint 70 férfit terítettem le, s nem több mint 200 embert öltem meg.
Oh, dehogy! Még véletlenül sem vagyok pszichopata, vagy valami ilyesmi.
Csupán a volt brazil, és a jelenlegi angol maffiavezér idősebb lánya vagyok.
Amióta az eszemet tudom - vagyis, amíg képes vagyok az emlékezésre - apa és a fekete szmokingos haverjai verekedni tanítottak. És én, mint első szülött gyermeke, édesapáméknak, mindig teljesítettem az elém kitűzött célokat.
Apa legnagyobb álma volt, hogy egyszer uralhassa az angol bandát, oldalán a feleségével és gyerekeivel. Leginkább fiúkat akartak, ezért történt, hogy sem én, sem a húgom nem vagyunk tipikus csajos-csajok.
Amberly-t mindig is jobban érdekelték a különböző verekedési, önvédelmi műfajok, míg én éltem- haltam a fegyverekért és az izgalmas helyzetekért. Oké, adrenalin függő vagyok, voltam, leszek. Nincs ezzel semmi baj.
Apropó, adrenalin. Éppen, hogy visszaértem a házunkhoz, ami sokkal inkább hasonlított egy ocsmány irodaépülethez, Charmene - anya egyik barátnője, s egyben a jobb keze is - rohant felém, egy mappával a kezében.
- Aileen, hogy ment az akció? - fékezett le előttem. Kedves volt, meg minden, de épp meggyilkoltam két embert, sokkal inkább vágyom egy futópadra, majd egy forró fürdőre, mint ennek a nőnek a társaságára.
- Látsz rajtam egyetlen karcolást, vagy vércseppet? - tártam szét a karjaimat, hogy jobban lássa a fekete felsőmet. Ajkába harapva rázta meg a fejét, majd a kezembe nyomta a mappát.
- Apád arra kér, hogy nézd át. Mellesleg megérkezett az új hacker.
- Ugh, mi lett Bensonnal? - biggyeszettem le az ajkaim meglepetten.
- Ah, apád tegnap megölte - legyintett, mintha ez olyan természetes lenne - Tudod, azért elég sok embert megöl hirtelen felindulásból - húzta el a száját - Mindegy, a lényeg, hogy a dossziéban vannak az új srác adatai, aki amúgy elvileg a társad lesz.
- A társam? - kérdeztem vissza, elsimítva egy tincset az arcomból - Nekem nem kell társ, ne szórakozz!
- Apád parancsolta, Aileen - tette a kezeit a vállmra, s megdörzsölve próbált nyugtatni.
- Nem érdekel, hogy apa mit parancsolt! 8 éve egyedül dolgozom, és nem fogok megszokni egy újabb embert! - csaptam a mappával együtt a combomra, megemelve a hangomat. Időközben apa is megérkezett hozzánk.
Nos, nem tudom, kinek milyen elképzelései vannak az angol maffiavezérről, de általában köpcös, pocakos, kopaszodó férfire gondolnak.
Apa teljesen más volt. Magas volt, nagyon magas. Sötétszőke, dús haja, és világító kék szemei, nem árulták volna el róla, hogy egy könyörtelen gyilkos.
- Mi a helyzet, hölgyeim? - vigyorgott zsebre dugott kézzel.
- Mi az, hogy társam lesz? - csattantam fel, a mellkasához csapkodva a dossziét - Apa, nekem nem kell társ!
- De, igenis kell! - morogta - Komolyabb bevetésekre foglak küldeni, és egyedül nem mehetsz.
- Nem érdekel! - kiáltottam, majd elviharozva mellettük, inkább a szobámba mentem.
Felkaptam az edzőcuccomat, s éppen távozni készültem, mikor a tekintetem megakadt az ágyra dobott mappán.
Visszafordultam, a táskát az íróasztalra rakva, majd óvatosan felvettem a papírokat.

××××

Az edzéssel való terveim akkor fuccsoltak be, mikor megláttam egy srácot a teremben, ahogy azt a zsákot püföli, amit én szoktam. A másik zsák meg nem volt használható állapotban, így sokkal inkább a fiú felé tereltem a figyelmem.

Sötétbarna tincsei a homlokába hullottak, egy - kettő még lehet, hogy a szemébe is belelógott. Csak egy fekete short, és egy fehér atléta takarta a testét. A felső, alapból nem takart sokat, tekintve, hogy tökéletesen láttam a kidolgozott karjait, és egy pöppet a mellkasát is, ám a sok munkának köszönhetően, már leizzadt, így az anyag átázott, és tökéletesen rásimult a felsőtestére, kiemelve a kockáit.

Fogaim az alsó ajkamba mélyedtek, ahogyan próbáltam visszafojtani egy vágyakozó sóhajt, na meg egy izgatott kuncogást.

Az ismeretlen srác - nyilvánvalóan most érkezhetett ide, mert még sosem láttam - egyre többször pillantgatott maga mögé, így tudtam, hogy eljött az ideje a távozásomnak, és edzés helyett, inkább egy kiadós evés mellett döntöttem. Végül is mindegy, hogy hízok vagy fogyok, nem?

Legnagyobb meglepetésemre anya is a konyhában volt, és erősen meredt a gőzölgő kávéjára. Barna tincsei egy rendezetlen kontyban pihentek a fején, a sminkje már rég el volt kenődve, az ajkait pedig megállás nélkül rágcsálta.

- Szervusz, anya! - mosolyogtam rá halványan, mikor elmentem mellette, egészen a terem - oh, igen, terem - másik végén lévő hűtőig. Derékig belehajoltam, hogy biztosan lássak mindent, és addig kerestem, míg meg nem találtam a nevemmel ellátott ételhordót, amiben a mai vacsora volt, aminek a közös elfogyasztásáról megint lemaradtam, az akció miatt. Dünnyögve tettem be a mikróba, hogy megmelegedjen, és végre ehessem is. A hűtőnek dőlve figyeltem, ahogy anya felsóhajt, majd egy nagyot kortyol a kávéjába. Mindig kávét ivott, hogy ha valami bonyolult ügyön dolgozott, vagy éppen apa volt távol. De, mivel apával nem rég találkoztam, így biztos voltam benne, hogy nehéz a munkája. Mindig is csodáltam anya szépségét, mindannak ellenére, hogy már jóval a negyvenes éveiben járt. Mégis sokkal szebb volt, mint némelyik angol, fiatal lány. Olajbarna bőre, mézbarna szeme és, fekete haja volt, ami olyan göndör volt, amit más, semmilyen géppel nem tudott elérni. A stílusáért pedig odáig voltam. Mármint, ha megélem azt a kort, mint ő, szeretnék én is így kinézni.

- Hogy vagy, kincsem? - megforgattam a szemeimet, a megszólításra, miközben leültem vele szemben, ő pedig egy mosolyt erőltetett az arcára.

- Oh, én remekül, bár nem tudtam edzeni, mert egy újonc elfoglalta a zsákomat - vontam vállat, mire halkan felkuncogott.

- Hm, ha jól sejtem az az újonc lesz a társad - motyogta, felém nézve a bögréje felett. A falat a torkomon akadt, a meglepetéstől, és kidülledt szemekkel meredtem a szülőmre.

- Az a barna hajú, kigyúrt, félisten?! Woah, na akkor már talán annyira nem baj, hogy társam lesz. Talán. Ha ő lesz az, akkor nem - motyogtam, anya arcára pedig egy szélesebb mosoly kerekedett - Veled mi van? Tudok segíteni?

- Nem hiszem, hogy el tudnád intézni, hogy apád hamarabb visszaérjen - sóhajtotta, és megrázta a fejét, miközben a bögrén pihenő ujjaival játszott.

- Micsoda? Apa elment, és csak nem is köszönt? - kiáltottam, és az asztalra tenyerelve felpattantam - Nem köszönt el. Mindig elköszön! Mi oka volt, hogy nem tudott odajönni?

- Kincsem, akkor indult, mikor visszaértél. Beszélni akart veled, de te sértődötten elrohantál, mikor közölte, hogy társad lesz - kelt egyből apa védelmére. Basszus - Menj pihenj le. Biztosítalak, hogy apád benéz hozzád, amint visszatér - fektette a tenyerét, az enyémekre, amik az asztalon voltak. Mérgesen fújtattam egyet, majd a mosatlant hátrahagyva a szobám felé vettem az irányt.

×××

Unottan tapogatóztam a távirányítóm után, ugyanis este 11 lévén természetesen még eszem ágában sem volt aludni, ráadásul még apa sem járt nálam, így az értelmetlenebbnél értelmetlenebb műsorok között válogattam, mikor kopogtak.

- Bújj beljebb! - kiáltottam, hogy a túloldalon is hallják, ugyanis felállni és ajtót nyitni, már lusta voltam, különben is, apán kívül ki más jött volna?

Hm, például a szexi újonc.

Na, igen.

Pontosan ő dugta be a fejét az ajtón, ám nem lépett be. Barna tincsei most már tökéletesen meredtek az ég felé, barna szemei pedig félénken vizslattak. Már, amennyi részem kilógott a hatalmas takaróm alól.

Bár, amint feleszméltem, hogy egy félisten tévedt be hozzám, egyből felültem, és megpróbáltam rendezni a kinézetem, de rájöttem, hogy ha nem kapcsol villanyt, akkor a tévé fénye mellett, nem fog nagyon látni.

- Uh, segíthetek esetleg? - gratulálok, ennél nagyobb hülyeséget nem tudtál volna kérdezni. Fogták esetleg a kezed?

Gondolatban homlokon csaptam magam a hülyeségem miatt, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem, újra ránéztem, és ezúttal már teljes testével a szobában volt.

Egy fekete felsőt viselt, szürkés melegítőnadrágot, én pedig imádkoztam, hogy forduljon meg, és könnyebben megcsodálhassam a csodás hátsófelét.

Oké, mi a jó isten van velem?

- Azt mondták az irodában, vagy miben, hogy te leszel az új társam. Amennyiben te vagy Aileen Desgranges van der Linden? - nézett rám megerősítésért, én pedig bólintottam.

- Csak, Leen, vagy Len, kérlek - mosolyodtam el, s ezúttal ő biccentett.

- Na, szóval azt mondták itt a szobád. Gondoltam köszönök, vagy valami - vont vállat, és az falnak támaszkodva, összefonta maga előtt a karjait - Mellesleg Liam vagyok. Liam Payne.

- Oh, szóval te vagy az a zseni, aki feltörte apa rendszerét! - csaptam a takarómra hitetlenül felnevetve, míg ő önelégülten mosolygott - Ne tudd meg milyen ideges volt, haver! Még én is féltem tőle, pedig én a kis- nagy lánya vagyok - kuncogtam. Ő pedig felnevetett, és komolyan mondom életem végéig tudtam volna hallgatni, ahogyan nevet - Egyébként nyugodtan ülj le, ahova akarsz. Mármint, ha maradni szeretnél. Egyébként nem harapok, és csak néha ölök. Jó, ez nem igaz. Naponta, de hazudni emberi dolog, nem? Jaj, igen! Ha társak leszünk egyet jegyezz meg - sóhajtottam, elvigyorodva, mikor láttam, hogy leül az ágyam szélére.

- Imádok beszélni.

- Imádsz beszélni - mondta teljesen egyszerre velem, amin mind a ketten elnevettük magunkat.

- Igen, de még hozzátenném, hogy képes vagyok addig beszélni, hogy már a végén én sem értem. Szóval csak annyit, hogy kösd fel a gatyád, velem nem lesz könnyű dolgod.

- Állok elébe - kacsintott. Ő, Liam egy-mosollyal-csábítok Payne, rám kacsintott. Rám! - Különben én sem szeretem a csendet. Olyan nyomasztó.

- Na, ebben egyetértünk. Valamint abban is, hogy szokatlan ez a társ dolog, mind a mellett, hogy felesleges is, meg kell próbálnunk a legjobbat kihoznunk ebből. Sőt, igazán megpróbálhatnánk barátok is lenni. Mondjuk, mind a társ mind a barát szokatlan, de majd meglátjuk mi sül ki ebből az egészből, nemde? Nos, Liam Payne, alig várom a közös munkát!


3 megjegyzés:

  1. ennél jobban én sem jellemezhettem volna Liamet :DDD Félisten!!! pontosan így ahogy írtad :DDDD elképesztő, hogy akár én is életem végéig el tudnám hallgatni azt ahogy nevet :3
    nem értem, hogy miért nem komizik ehhez a blogodhoz senki :c ( mellesleg én alig vártam, hogy legyen fent új rész :DD ) szóval ha mások miatt nem is, de miattam nyugodtan hoyózhatod a kövit ;D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen xxx,
      A következő részt nem én hozom, és fogalmam sincs mikor érkezik, de a társamat ismerve, a jövőhéten már tuti fent lesz. :)
      ölel-csókol,
      Lace x.

      Törlés
  2. Woah, nekem nagyon tetszett! Tűkön ülve várom a kövit! *w*
    xx.RS

    VálaszTörlés